MOBILESZKÖZÖN OLVASOL? ITT KÖNNYEBB!

Szabadon 

Szabad vagyok. 
Te is szabad vagy. 
Szabad vagy kószálni, késni, megállni, nézelődni.  
Megpihenni és megérkezni is. 
Szabad.
Budapest, 2018. március 1. 

Vonaton február 

Hamvasmályva harmóniák születnek 
ahogy decemberi ráncos  kezek 
egy májusi dalocskát próbálnak 
elhangolt és kopott zongorán 
újra életre kelteni 

tervek és emlékek folynak 
egyetlen lomha zakatolásba 
keressük azt a szót, ami még szent lehet 
amit nem fed még be a szürke groteszk por 

pislákoló fáklyahamu 
téli földmagány szomorúsága közben 
szép lassan sötét lett 
s az ablakok elé egy másik világ lopakodott 

észrevétlenül átsiklottunk egy másik országba 
ahol már nem értjük a táblákat 
és csak találgatjuk a feliratok üzeneteit 
Valahol, 2018. február 19. 

Rossz lábnyomok 

Volt, hogy rossz lábnyomokba léptem 
és volt, amikor járni sem tudtam 
Volt, hogy nem, láttam a Napot 
és volt, hogy azt sem tudtam merre kellene néznem 
Volt, hogy sáros volt az ösvény 
és volt, hogy sokszor eltévedtem 

de te a félútnál is tovább jöttél velem 
Budapest, 2018. január 26. 

Négyeshatos +álló

Várok. Megyek. Nem sietek. 
Négy villamost elengedek. 
Egyszer hozzád becsengetek. 
Napsugárban megfürdetlek. 

Szállok. Alszom. Felébredek. 
Hat villamost lemeszelek. 
Szóösvényen eltévedek. 
Csendörvényben elsüllyedek. 
Budapest, 2018. január 21. 

Véres szemek

Hófehér mezőn vörös repedések. 
Iránytalan folyók, félreértett címek. 
Megpihenni vágysz, vagy harcolnál inkább? 
Blues-t vagy altatót mormol reszkető ajkad? 
Ne csak modulálj testvér! 
Kezdjünk végre új éneket! 
Budapest, 2018. január 15.

Megtalálva

tegnap kérdés, ma már válasz 
tegnap kétely, ma már támasz 
tegnap kérés, ma már hála 

tegnap tudás, ma már titok 
tegnap kaptam, ma már adok 
tegnap voltam, ma már vagyok 

tegnap még zaj, ma már csak csend 
tegnap még lent, ma már csak fent 
tegnap még fent, ma már csak lent 
tegnap még kint, ma már itt bent 
Budapest, 2018. január 10.

Itt is, ott is, amott is 

néma kiáltásban 
száraz áradásban 
lassú gyógyulásban 
forró gyertyalángban 

vádló halogatásban 
rejtett szakadékokban 
szelíd megbocsátásban 
társas magányosságban 

fojtó szorításban 
élő meghalásban 
éber álmosságban 
dühös árvaságban 

a csendben, ahol az aranyhangok elhallgatnak 
a tóban, ahol üres hálóval csak roncsokat halásznak 
az úton, ahol sáros bakancsban sebesültek ballagnak 
ahol sohasem keresnélek, pontosan ott talállak 
Budapest, 2018. január 2.

Hazatalálunk

hangtalanul a bőrünkhöz simul a neved 
vajon mit csináltak mások május másodikán 
ma mégis mozaikszakadékokban csonkán harcolunk 
miközben modellt és szobrászt farag magából a márvány 
férfi, nő, fa, folyóárnyékban forog füves fövenyen 
hatalmas szem simogatja megbocsátott tévedéseink 
hazatalálunk 

hamuként puha novemberi hóesésben 
mi játékos csacska bohóctanoncok 
akik mindvégig hittünk a mézízű szépségben és szabadságban 
és már majdnem feladjuk 
amikor nagyon halkan fülünkbe suttogod mélységes szeretettel: 
"Itt vagyok. Ne féljetek!" 
Budapest, 2017. november 2.

Lázadó kiáltvány 

Már kilógok a sorból, mert még valami belóg a képbe 
És szótlanul üvöltök, hogy ne tegyetek engem félre 
Most tavaszdalt gyűjtök, de elteszem gondosan télre
Hát hiába püföltök, én csodákat hozok majd létre 

Már kilógunk a sorból, mert még valami belóg a képbe 
És szótlanul üvöltünk, hogy ne tegyetek minket félre 
Most tavaszdalt gyűjtünk, de eltesszük gondosan télre 
Hát hiába püföltök, mi csodákat hozunk majd létre 
Budapest, 2017. október 11. 

Gitár és szerelem

Gyertyafényes kávézóban
sziklafal előtt egy fiú pengeti gitárját 
egy lány énekel 
hamis hangok és érdektelen közönség zuhan tejszínhabos közönybe 
a fiú a lánynak muzsikál 
a lány önmagának játszik 
üvegbe zárt fények lobogni sem mernek 

ma este itt csak a húrok rezonálnak 
a gitár mosolyog a lány sír 
ma csak egy zenész muzsikál 
szerelmi szavakra feleszmél 
de egyszer sem hibázik a hangszeres kísér(t)et 

magukról maguknak – Párizsról énekeltek 
-rögtön tudtam, hogy sosem jártak ott- 
fehérre szürke 
szürkére fekete 
pislogás remegett 

szelíd szerény szépség széken szuszogva 
nem talált rá szorongó szerelmére 

nem sikerült a találkozás 
egyedül a szerelmes gitáros mosolya lángolt 
álomsúlyú könnyedség 
könnycseppeket karcolt koszos kávéscsészéken 

két zenész 
hét fő közönség 
három asztalnál 
egy forró ital és egy langyos 

gyertyafényes kávézóban 
sziklafal előtt egy fiú pengette gitárját 
egy lány énekelt 
Budapest, 2017. október 7. 

A nagy búcsúzkodás 

túl sokszor integettünk már 
és remegő kézzel állunk ma is 
óvatos szavakat próbálunk 
gyantás fiókokból elővenni 

egyet kívánok csak az előtted álló útra: 
Ne legyen olyan,  
amit gyávaságod miatt nem teszel meg! 

… de ezt te már tudod is. 
Budapest, 2017. október 1.

Minden nap

Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban 
Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől 
Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal 
Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink 
Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink 
Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján 
Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban 
Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül 
Budapest, 2017. szeptember 9. 

Szelfi

lehetsz bárhol és bármikor 
lehetsz vidám vagy búskomor 
lehetsz távol és 
      - a fenébe! már megint valaki beszállt a képembe –

lehetsz akár szép, gazdag, földhöz láncolt nagyutazó 
Sosem fogod tudni magad megörökíteni. 
Bárhol és bármikor 

Földrengés 

árvaságtalálkozásaink 
fájdalomintegetéseink 
viharcsendjeink 
tudatlan tévelygéseink 
mind-mind csak ingatag cérnaszálakon reszket 
a holnapot támadó pusztító hurrikántámadásokban 

már látni az utolsó homokszemeket 
elfogy az időnk 

nem sejtjük – honnan is tudhatnánk – hány csepp tartalék lehet még a kegyelemgyolcsban 

már hallom az utolsó homokszemeket 
forduljunk meg! 
siessünk haza!
Budapest, 2017. szeptember 9.

Nap-tár

Nyár van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Ősz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Tél van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Tavasz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Budapest, 2017. július 23.

Nap-tár 2

Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.
Kedd van. Azt javaslom, hogy legyünk csendben még egy kicsit.
Szerda van. Azt javaslom, hogy üljünk le egy kicsit.
Csütörtök van. Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit.
Péntek van. Azt javaslom, hogy lóbáljuk a lábunkat egy kicsit.
Szombat van. Azt javaslom, hogy legyünk hálásak és hallgassunk egy kicsit.
Vasárnap van. Azt javaslom, hogy az égre feltekintve ünnepeljünk egy kicsit.
Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.
Budapest, 2017. július 23.

A nagy hegy lábánál

mérleget és csomagot itt hagyok 
kérdéseket és haragot lerakok 
csendesen és szótlanul ballagok 
észre sem veszitek ha meghalok 
Budapest, 2017. július 8. 

Az első három természetes szám

tiszta ágyban 
dermesztő forróságban 
először értem meg igazán 
a galaktikus távolságot 
a nulla és az egy között 

évezredek csigaszáguldásában 
először hasít belém az 
áthidalhatatlan szakadék 
az egy és a kettő között 

a kettő és három ívei
már felfoghatatlan hatalmassággal 
törpülnek el a poros utca zajaiban 

harmóniahajnalok 
szikár számok színeiben szoronganak 

a sokjegyű számoktól meg kell szabadulni 
soha nem érnek fel az első három misztikumához 
a dermesztő forróságban 
a megvetett hófehér ágyban 
Budapest, 2017. június 22.

A többi verset már kötetbe rendeztem.
Ezeket az új verseket az Online kötetek oldalon találod.